In Memoriam

Veres Ilona Újpesten kezdte tevékenységét az Újpesti Közéleti Egyesület titkáraként, ahol nagy aktivitást mutatott a kerület ügyeit illetően. Ennek köszönhetően került kapcsolatba Dr. Csiszér Nórával, aki 1991-ben Dr. Koós T. Mártával a Drog Stop Egyesületnek keresett helyet.

Ili ekkor, 43 évesen kezdett ezen a területen dolgozni, mint a civilek egyik védőbástyája, és haláláig itt is maradt. Autodidakta módon folyamatosan képezte magát.

1991-től – 92-ig a Drog Stop telefonszolgálat 1-es ügyelője volt, aki a telefonszolgálat beindításában is nagy szerepet játszott.

92-től –1994-ig az OPNI IX. Osztályán művészetterapeutaként és a Kék Vonal Telefonszolgálat munkatársaként is dolgozott.

1995-től Dr. Csiszér Nóra hívására a Drogprevenciós Alapítvány koordinátora lett, miközben a Krízisintervenciós Osztályon dolgozott.

1998-tól 2004-ig a Belvárosi Tanoda Alapítvány kuratóriumi elnöke és később tagja. Az Óvegylet Alapítvány időszakos működtetésében is katalizátorként működött.

Már őszülő halántékkal, de annál lelkesebben ismét az iskolapadba ült, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem művészetterapeuta-képzésére járt, de két mesterének továbbra is dr. Csiszér Nórát és dr. Rigó Pétert tartotta.

Folyamatosan, önzetlenül, barátilag adta a területen, kifejezetten az ártalomcsökkentésben mozgóknak az ötleteket. Egy ilyen gondolatfutamból lett a Civil Falu kezdeményezés, az ÁSZSZ és a MADÁSZSZ, és  a Tűdepó program.

Segítséget, példát nyújtott a Gyöngyház Egyesület tűcseréjének, a debrecenieknek, kecskemétieknek, a Baptista Szeretetszolgálat Utcafrontjának, és a Kék Pont Kettőspont programjának..

1995-től a Drogprevenciós Alapítvány koordinátoraként fáradhatatlanul küzdött az ártalomcsökkentés szemléletének hazai meghonosításáért.

Munkahelye a hobbija is volt egyben. Fontosnak tartotta, hogy a Drogprevenciós Alapítvány egy olyan egyedülálló és kerek szolgáltatásegyüttesként működjön, mely helyet ad a primer prevenciónak, a fix telephelyű ártalomcsökkentésnek, az utcai munkának, a szexuális felvilágosításnak, az elterelésnek, az ambuláns ellátásnak, és orientálja, felkészíti klienseit a nyílt fekvőbeteg ellátásra, majd akár rehabilitációra.

Ilona nyílt, karakán mégis szeretetteljes stílusának hozadéka, hogy megalapozódott a szakma érdekképviselete különböző ernyőszervezetek, szövetségek képében.

Ilona nagyon büszke volt arra, hogy kollégáit Ő választhatta meg. Aki élt a lehetőséggel, annak mellette remek lehetőségei nyíltak a szakmai fejlődésre, kiugrásra.

2002 – ben miniszteri elismerő oklevelet kapott.

2006. júniusában nagy szakmai álma teljesült azzal, hogy Neszt Kálmán dr. felkérésére a Drogprevenciós Alapítvány közreműködésével a XV. kerület Egészségügyi Intézményében megnyílhatott a Drogoplex Ambulancia.

2007. május 14-én bekövetkezett haláláig éltette hivatása, amely a drogprevenció széles spektrumát lefedte.

2007. június 26-án Elige Vitam életműdíjat kapott, mint az ártalomcsökkentés hazai úttörője.

Hihetetlen energiákat mozgósított a tudatformálásra, amely a droghasználókkal, az ártalomcsökkentéssel, főként a tűcserével kapcsolatos torz képek eloszlatására volt hivatott. Tette ezt szakmai fórumokon, újságírók és tévések bevonásával.

Veres Ilona 1991 óta a drogszakma pártállásmentes, prominens őscivilje. 43 éves korától 16 évvel később bekövetkezett haláláig életét a segítői lét jellemezte. Szellemi és tevőleges szakmai hagyatéka az ártalomcsökkentés hazai filozófiájának meghonosítása.